Ungvári László Zsolt

Jön egy huszonéves fiatelember, s csak úgy, minden előrejelzés nélkül betoppan és berobban az irodalomba. Ebben nem lenne semmi különös, hiszen a költők a világ- és magyar irodalomba tizen- és huszonévesen szoktak „begyalogolni”, a furcsa mindössze az, hogy Ungvári László Zsolt sepsiszentgyörgyi, ám mi, helybéliek alig vettük észre eleddig a literatúra kapuin való, mindenképpen bebocsáttatásra méltó dörömbölését. Verseit már közölték irodalmi és nem irodalmi lapok, pártoló szellemi mecénásai is kerültek, mi adósak maradtunk mindeddig e különös és kiváló fiatal tehetség bemutatásával. Pótolnunk kell, mert ez a ragyogó tálentumú ifjú a vers rajongóinak még sok kellemes élményt szerezhet. Fog szerezni, adni, biztos. Közöttünk él, egy sepsiszentgyörgyi általános iskola irodalomtanára, ha meghökkentő – és boldogító bizonyosságú – fölénnyel gyakorolja a versteremtést, úgy szerkeszt költői képet, lírai hangulatot, mintha maga lenne a teljes fegyverben elénk pattant Hektór, lenyűgöz és meghódít. Mélyen érző ember, kész lélek, tudatos és elszánt alkotó. A jövő egyik jelentős magyar költője. Így lehet, így kell lennie. Isten és a jó szerencse, az ihlet és a megszenvedett elkötelezettség kísérje ma még beláthatatlan útjain!

Beszámoló